Wednesday, 9 January 2013

A második kérdés

A tipikus második kérdés az, hogy hogyan zajlott az interjúzás és általában véve meséljek már a dolgokról. Ekkora fogalmazványt legutóbb iskolában írtam (mert muszáj volt), de itt van:

Első lépcsőfok

Kezdődött az egész ugye azzal, hogy LinkedIn-en megtalált egy fejvadász. Maga a levél amit kaptam jól hangzott, egy egész oldalas bemutatkozó és kedvcsináló levél volt, nem két soros "ugyan küldd már el a CV-d" üzenet, mint amiket eddig tipikusan kaptam. Ez a levél személyesnek hangzott és azzal indított, hogy a tárgya ez volt: "challenge". Nekem ez tetszik. Power word. Benne van a LinkedIn-es bemutatkozó szövegemben. Személyre szabott levél? Persze hogy érdekel! Idézem:
Date: 11/17/2012
Subject: challenge 
Hi there, 
I noticed your skill-set and profile and thought it worth asking the question of whether you were at all interested in any new opportunities in the UK at all? You look a good fit for two in particular based in Central London. 
The first is for a Global Mobile and Digital Communications Company which is actually one of the UK's fastest growing privately owned technology company. They provide industry-leading solutions in mobile and digital communications. You will work with highly experienced experts in the field of high-volume, high-resilience and high-security software. You will likely be challenged everyday, as they continuously provide market-leading innovative products. 
Another is a highly prestigious Media Company in Central London they are seeking a Senior Java Developer to join their engineering team, as they are expanding rapidly. 
I am looking for someone who is passionate about programming and who takes pride in writing Amazing code, enjoy's the challenge of learning and developing new technologies. You will have the opportunity to code in other functional technologies such as Erlang, Haskell, Clojure, Node.js etc. 
The last opportunity is for one of the fastest growing and most successful start-ups in the UK. They are currently seeking a Java Developer to work in their Commercial team on Big Data projects. The company has a uniquely innovative culture and working environment that is both fun and informal. You will be working alongside the CTO, and will help drive innovation from a technical solution perspective that will allow the company to strategically leverage the value of data. 
If you might even just consider viewing the specifications let me know my email is <email>. If you do want to apply do send over your CV. 
It would be great to hear from you. 
<name> 
Szóval így indult. Válaszoltam az üzenetre, elküldtem az önéletrajzom és vártam.

Második lépcsőfok

Pár napon belül érkezett egy telefonhívás. A fejvadász hölgy felhívott és körülbelül 20 perc alatt kifaggatott (persze angolul): mihez értek, mit csináltam eddig, milyen munkahelyeim voltak, miért akarok váltani, mi tetszett az eddigi munkáimbna, és a legfontosabb: mit szeretnék csinálni leginkább.

Nagyon megtetszett hogy itt nem csak arról van szó, hogy végigméricskélnek mint valami húsállatot vágás előtt, hanem meg is kérdeznek arról, hogy én mit is szeretnék csinálni. Nem rántott hús akarok lenni, legyek inkább valami emlékezetes, ha már lehet választani :)

Lényeg ami lényeg, elmondtam neki hogy nemrégiben elkezdtem Ruby-zni és szívesen csinálnám komolyan a dolgot Java mellett. Igen, menekülnék a lassú multiból -- kíváncsi voltam rá de nem jött be -- a mi részlegünkkel baj nem volt, inkább a cég maradéka volt szánalmas. Soroltam neki hogy szeretem a kihívásokat, és igazi pörgős munkát szeretnék.

Akkor a hölgy azt mondta hogy ez "awesome" (imádja ezt a szót :)), és hogy megnézi milyen lehetőségek vannak és majd felkeres e-mailben. Ismét várakozás.

Harmadik lépcsőfok

Még aznap érkezett egy e-mail amiben az új helyemnek megfelelő pozíciót küldte el -- egyet, személyre szabottan Java/Ruby állás. Óriási. A munkaköri leírás teljesen más, általános Java-ra vonatkozott. Sebaj, ezen nem akadtam fent, elhittem, hogy az előző a lényeges.

Elküldött két példa CV-t azokról, akiket már oda felvettek -- nagy meglepetésre az egyik egy magyar srácé volt -- és megkért, hogy írjam át így a saját CV-met a bennük található sablonra ha tetszik az ajánlat. Így megcsináltam a CV-t a kért módon és elküldtem.

Negyedik lépcsőfok

Eltelt pár nap, majd jött az információ, hogy tetszett a cégnek a CV-m és mikorra tudnék velük összesakkozni egy interjút telefonon. Az időpontot lefixáltuk. Fejvadász hölgy elküldte nekem az időpontot levélben emlékeztetőnek, csatolva egy dokumentumot, amiben az adott céghez interjú tippek és trükkök voltak. Velem még olyat nem csináltak fejvadászok, hogy megpróbáltak felkészíteni az interjúra, úgyhogy irtózatosan jólesett.

Ebben tipikus várható kérdések voltak, korábbi interjúk tapasztalatai összeszedve. Tulajdonképpen hatalmas újdonság nem volt a dologban: ismerni kell a cég weboldalát, profilját, tevékenységét, nem árt ha az ember tájékozódik a cég történéseiről, tudjak szituációs kérdésekre felelni és hitelesen tudjak beszélni minden, a CV-mben szereplő tételről. Mindez persze a cég szája-íze szerint. Én még mindig nagyon hálás vagyok ezért a fejvadásznak (és cégének).

Elküldte azt is, hogy ki fog interjúztatni, ami azért volt kifejezetten jó, mert lehetett sejteni a srác blogjából, hogy mivel foglalkoznak. Ez az előrejelzés végül be is vált :)

Ötödik lépcsőfok

Eljött az interjú napja, időpontja. Összes létező papírral felkészülve vártam a telefonhívást. Ami nem jött. Itt kezdtem úgy érezni, hogy mégsem ez lesz az a cég, ahová én menni akarok, ha már felhívni sem képesek. (Az időzóna különbséget figyelembe vettük.) Ez a rossz érzés a későbbiekben teljesen elhalt, leginkább a történések és korrekt hozzáállás miatt.

25 perccel a megadott időpont után írtam a hölgynek (telefonja mindig rejtett szám volt) hogy ez most így úgy tűnik nem jött össze, nem hívtak. Kiderült hogy ő éppen szabadságon van, de továbbít engem egy másik fejvadász kollégának. Értsd: szabadság alatt válaszol e-mailre, sőt intézkedik is.

A vadászok töredelmesen bocsánatot kértek, a másik cég ezt tényleg nagyon nem szokta csinálni és megígérték hogy utánanéznek a dolognak. Utána is néztek: nagyon sajnálják, a srácot, aki interjúztatni lett volna engem hivatalos, sürgős meetingbe rángatták be. Mit szólnék a másnaphoz? Legyen.

Másnap ugyanott, ugyanolyan időben ismét nem kaptam hívást. Ehelyett a helyettes fejvadász írt e-mailben, hogy szóltak neki hogy nem vagyok elérhető, nem tudnak felhívni. A dolog itt már komédiára hasonlított: mindenki szeretne telefonos interjút, de összejönni nem fog. Nem is jött, mivel a használhatatlan telefonom (akkor éppen Xperia Ray + T-Mobile kombináció) helyett megbeszéltünk egy harmadik időpontot, ezúttal Skype-ra.

Az első interjú: hatodik lépcsőfok

Ez a harmadik nekifutás már működött. Egy dél-amerikai akcentusos srác interjúztatott, aki körülbelül egy tech lead szerepet tölt be abban a csapatban, ahová engem szánnak. Belekérdezett a CV-be itt-ott, de leginkább a TDD/BDD érdekelte. Hogy állnék hozzá egy új programhoz TDD-vel. Milyen framework-öt használnék hozzá. Belekérdezett még a Java Executor framework-be, Java/Ruby közötti különbségekbe, a Ruby metaprogramming-ba. Ruby és JRuby threading model. Mivel volt a CV-mben szó róla, megkérdezte hogy optimalizáltam multithreaded alkalmazásokat. Mi alapján határoznám meg a versengő szálak kezdőszámát egy alkalmazásban. Kicsit volt szó rólam is, miért akarok váltani, miért akarok külföldre menni.

Itt fontos kiemelni, hogy nem tudtam minden kérdésére a választ -- sem pedig emlékszem minden kérdésre :). Sosem néztem utána pl. a Ruby threading model-nek, mivel nem volt még szerencsém többszálú Ruby appot írni. A hangsúly azon volt, hogy mihez értek, őszinte vagyok-e, nem kamuzok, és milyen a hozzáállásom. Eddig minden értelmes cégnél hatalmas pluszpont volt hogy okítom magam: olvasok és olvasni is akarok szakirodalmat, megjelenő új könyveket, cikkeket, tudni akarom mi lesz a jövő. Értékelik, na.

A végén megígérte hogy küld egy tesztet e-mailben, azt ahogy kényelmes oldjam meg, de "sooner the better".

Teszt: hetedik lépcsőfok

Megérkezett a teszt. Egy blackjack játékot kellett írni Ruby-ban, nulláról, úgy, mintha egy profi minőségű szoftvert írnék. A részletekkel most nem bonyolítom a dolgokat, de nem kellett grafikát csinálni hozzá -- stdin-re kellett működjön és stdout-ra dobta ki a dealt meg az eredményt.

Beletelt két estébe, közben beletanultam a Cucumber és Minitest dolgaiba kb. nulláról. A végén már olyan feature és unit tesztek voltak benne amikkel elégedett voltam és akkor elküldtem nekik az eredményt.

Pár nappal később jött egy válasz, hogy hogyan kell futtatni a dolgot. Hoppá. Tanulság: futtatható szoftvernél, bármilyen egyértelműnek is tűnik (Ruby-nál azért eléggé ismert megoldások léteznek), azért csak csatoljuk a "how to run" leírást is minden esetben.

Nyolcadik lépcsőfok

Egy órával később jött egy újabb telefon: marhára elégedettek voltak a programommal, és szeretnének velem egy második szóbeli interjút. Az időpontot leegyeztettük, a mostmár szabadságról visszatért saját fejvadász hölgyem megint elküldött egy csomó tippet, készüljek fel.

Mindenképpen legyen egy jó érvem arról, hogy miért akarok Londonba menni, miért akarok náluk dolgozni, miért akarok azzal foglalkozni, ami a munkaköri leírásban szerepelt. Az ugyebár nem egyezett azzal amire felvenni akarnak, de sebaj, jólszituált választ arra, hogy miért szeretnék Londonba menni, nem volt nehéz találni: itthon egyszerűen nem találtam olyan állást, ahol lett volna lehetőség Ruby-val foglalkozni.

Ezen túl elég arra gondolni hogy élnek Londonban olyan emberkék mint Steve Freeman, van community, érnek az új dolgok, lehet egy kicsit a forróbb részen is lenni, nem csak a domináló J2EE árnyékában. Persze itthon is van startup, van jó cég, vannak nagyon szerenlévő emberek. Ki kell próbálni. Meg azért a fizetés sem volt az utolsó szempont. Ennek ellenére ha nem jön be a kinti szakmai élet, akkor nem fogok csak a fizetésért ott lógni. Kódnélküli manager meg nem akarok lenni.

Nade: a nem szakmai érv pedig az, hogy London egy mesésített (Neverwhere!), híres, irodalomban és filmekben mindenhol felbukkanó város, amiben szerintem nekem (nekünk a menyasszonyommal) mindenképpen érdemes megpróbálni élni -- legalább egy ideig. Én megszerettem a pubokat is :)

Így felkészülve vártam a második interjút: de annak története egy új bejegyzésben lesz.

No comments:

Post a Comment